Magyar polip

Megjelent a Magyar polip - a posztkommunista maffiaállam című könyv. A Magyar Bálint és Vásárhelyi Júlia által szerkesztett kötetben közgazdászok, szociológusok, filozófusok, jogászok és újságírók jellemzik a mai magyarországi közállapotokat. A könyvet a Noran Kiadó adta ki, és december 2-án a Budai Liberális Klubban mutatják be.

Magyar Bálint 2001-ben „Magyar polip – a szervezett felvilág” címmel írt cikket az egész pályás lenyúlást alkalmazó, a jogállam intézményrendszerét szétzüllesztő Fideszről, illetve az általa berendezett világról, ahol a demokratikus intézményrendszer keretei között működő hatalom maffiamódszerekkel, állami segédlettel terjeszkedik lefelé. Ebben a rendszerben az állam nem a maffia eszköze, hanem maga a maffia, amely az államhatalom teljes fegyvertárát beveti politikai és gazdasági érdekei érvényesítéséért.

Akkor még sokan vitatták az új fogalmi megközelítés helyességét, amelynek kulcskategóriái a „szervezett felvilág”, a „maffiamódszereket alkalmazó állam” és a „politikai családtagok” voltak. A kritikusok e kategóriákat inkább metaforának, mintsem a rendszert leíró koherens fogalmi apparátus elemeinek tekintették. A Fidesz 2002-es választási bukása részben levette a napirendről a kérdést. 2010-ben azonban a kétharmados parlamenti többséggel jórészt megszűntek a hatalomgyakorlás intézményes korlátai. A párt után az állam is egyetlen személy fennhatósága alá került, aki azóta az engedelmességre kényszerítés Fideszen belül alkalmazott technikáit már a társadalom egészén alkalmazza.

A rendszert leíró új fogalmi keret revelációként hatott a politológiával, szociológiával és közgazdaságtannal foglalkozó magyar értelmiség jelentős részére, és ennek nyomán merült fel a gondolat, hogy ezen a megtermékenyítő nyelven lehetne értelmezni a jelenlegi magyar politikai fejleményeket.

A téma és az annak feldolgozását szolgáló fogalmi keret nemcsak Magyarország, hanem más, szintén autokratikus kísérleteknek kitett kelet-európai országok esetében is fontos és időszerű, és természetesen hozzájárulhat a volt Szovjetunió számos utódállamában végbemenő folyamatok megértéséhez is.

Magyar Bálint: A rendszerváltáskor világosnak tűnt a képlet: az egypárti diktatúrából, amelyet a tulajdon állami monopóliuma jellemzett, átléptünk a magántulajdonra és piacgazdaságra épülő többpárti parlamentáris demokráciába. Ezt a modellt, melynek a nyugati demokráciák adják a mintáit, liberális demokráciának nevezik. Ha a liberális demokráciák normarendszere sérül, a jól működő demokráciákban az intézményes kontroll és hatalommegosztás mechanizmusai több-kevesebb sikerrel ezt gyógyítják, és e „devianciák” nem érnek el a rendszert veszélyeztető kritikus tömeget. Ám ha ezek a – liberális demokráciához képest – devianciák nemcsak tömegesen fordulnak elő, hanem a kormányzat mainstream értékeit és céljait is megtestesítik, akkor a domináns jellemzők már egy új rendszert írnak le.

Ma Magyarországon posztkommunista maffiaállam van. E kifejezésben a posztkommunista a keletkezésének körülményeire és kiinduló feltételeire utal, a maffiaállam pedig a működésének természetét határozza meg. Ami a Fidesz első kormányzása alatt - 1998–2002 között - elindult, majd 2010 óta kiteljesedik, azt leginkább az egykori Szovjetunió utódállamainak többségével lehetne rokonítani. A feltörekvő Fidesz azonban a Szovjetunió utódállamaihoz képest kerülő úton közelíti ezt a – hatalom és személyes vagyon együttes koncentrációjával jellemezhető – modellt. Míg az egykori szovjet köztársaságok posztkommunista rendszereiben a párt- és titkosszolgálati elit egy része természetes egyszerűséggel nőtt át immár nemcsak politikai hatalommal, de vagyonnal is rendelkező elitté, addig a Fidesz – mint későn jövő, új politikai ragadozó – csak erőszakos elitcsere révén kerülhetett ilyen helyzetbe. Sőt, ehhez neki még a liberális demokrácia intézményrendszerét is fel kellett számolnia. Nagy kérdés, hogy a többi közép-kelet-európai országban nem indulhatnak-e be a magyar példához hasonló folyamatok.

Magyarország esetében tehát nem pusztán torzult, csonkolt vagy deficites demokráciáról van szó, hiszen az még mindig demokrácia volna, ha korlátozott is. Ez a rendszer azonban, amelyet maffiaállamként jellemezhetünk, nem fér bele a demokrácia és a diktatúra viszonyát tárgyaló hagyományos értelmezési keretbe. Ezt az új minőséget, határozott rendszerspecifikumokkal, egy újfajta magyarázó keretben lehet csak értelmezni.

A „nemzeti együttműködés rendszere” nem más, mint a Fideszben megvalósult vazallusi rendszer erőszakos kiterjesztése a társadalom egészére. De miért is beszélhetünk szervezett felvilágról, maffiaállamról? Mert míg a klasszikus maffia szervezett alvilágként a közvetlen erőszak eszközével kényszerít saját érdekkörébe javakat, vagyonokat, gazdasági szereplőket, addig ezt a magyar polip a politikai hatalom megszerzésével és kisajátításával, a Fidesz igényeire és vazallusaira szabott parlamenti törvényhozásával, az ügyészséggel, az adóhivatallal, a rendőrséggel, a titkosszolgálattal együttműködve éri el. Az alkotmányos puccsot követően, jogszabályokkal teremtik meg a feltételeket az erőszakos elitcseréhez, a vazallusi rendszer „törvényes” kiépítéséhez, privatizálható állami vagyonok hiányában új államosításhoz, részben a nemzeti szabadságharccal megideologizálva a külföldiek kiszorításához, részben a vazallusi körön kívüli magánvagyonok lerablásához, s a szükséges hatalmi rendszer kiépítéséhez.

A posztkommunista maffiaállam modellje a rendszer egészére próbál koncentrálni. Ennek fő jellemzője a cselekedeteit mindenekelőtt meghatározó hatalmi–vagyonosodási logika, amely a politikai hatalom és a családi gyarapodás együttesét a központi politika rangjára emelt maffiakultúrával működtetett, állami eszköztárral, erőszak-monopóliummal valósítja meg. A maffiaállam e felfogásban nem más, mint a parazita állam privatizált formája.

A Noran könyvkiadó vállalkozott arra, hogy Magyar Bálint bevezető írásával és szerkesztésében, Vásárhelyi Júlia társszerkesztésében megjelentesse ezt a tanulmánykötetet, amely a fent leírt új fogalmi keretben tesz kísérletet a jelenlegi magyarországi viszonyok tárgyalására. A tanulmányok szerzői a magyar liberális értelmiség reprezentánsai: közgazdászok, szociológusok, filozófusok, jogászok vagy éppen tényfeltáró újságírók.

 

A kötet tartalma:

Előszó: Konrád György: Társadalomszobrászat

Magyar Bálint: Magyar polip - a posztkommunista maffiaállam

1. A maffiaállam rendszerszerűsége és történeti egyedisége

  • Szelényi Iván: Kapitalizmusok a kommunizmus után
  • Ara-Kovács Attila: Előképek és rémképek
  • Pétervári Zsolt: A korlátlan hatalom hálózata
  • Csepeli György: A maffiaállam használt ruhája

2. Jogállam a polip állam szorításában

  • Fleck Zoltán: A maffiaállam joga
  • Krémer Ferenc: Magántestőrség az állami erőszakszervezetek élén
  • Bárándy Péter – Bihari István: (Tag)állami szervezett bűn
  • Lattmann Tamás: Európa tehetetlensége a posztkommunista államok elhajlásaival szemben

3. A maffiaállam gazdaság- és szociálpolitikája

  • Laki Mihály: Az erősek gyöngesége
  • Soós Károly Attila: Sarcolás különadókkal: bevételszerzés, populizmus és az „idegenek” kiszorítása
  • Csillag István: A küldetés: vagyonosodni
  • Becker András: Orbán Zrt.
  • Várhegyi Éva: A maffiaállam bankjai
  • Major Iván: Rezsicsökkentés és különadók a hálózatos ágazatokban
  • Juhász Pál: Történelemformáló ostobaság a magyar agrárkérdésben
  • Krémer Balázs: A maffiaállam társadalomképe és társadalompolitikája

4. A maffiaállam szimbolikus, kulturális közege

  • Gábor György: A kisajátított Isten országa
  • Bozóki András: Családi tűzfészek - a kultúra a szimbolikus politika fogságában
  • Vásárhelyi Mária: A médiapolip működése – agy- és pénzmosoda
  • Kozák Márton: A keresztapa focija

 

A kötet ajánlói:

Závada Pál (író): A kötet nyelvi leleménnyel nevezi meg „az új politikai ragadozót”, „a posztkommunista magyar polipot” vagy „a parazita állam privatizált formáját”. Amiről beszélünk, az most teljes életnagyságában láthatóvá vált – nem kéne végre már legyőznünk?

Charles Gati (történész, politológus, a Johns Hopkins University professzora): Ez után a könyv után a Nyugat sem nézhet többé úgy Kelet-Közép-Európára, mint eddig. Remélem, külföldön is felfigyelnek erre az úttörő munkára.

Pataki Ferenc (szociálpszichológus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja): Magyarországon is tanúi lehetünk annak, ahogy a kiüresedett demokratikus formák megtartásával a kontroll nélküli személyi hatalom és az azt övező egypárti szisztéma mind átfogóbb módon veszi birtokba a társadalmat. Több mint izgalmas olvasmány, tanulságos.

Vörös Imre (volt alkotmánybíró, a Magyar Tudományos Akadémia tagja): Magyar Bálint és szerzőtársai kötete ha akarom, ismeretterjesztő munka, ha akarom, a magyar társadalomnak és közállapotainknak egy agysebész lézerkésével vágott finom, precíz metszete 2013 őszén. Aki tehát úgy akar részt venni a 2014. évi választásokon, hogy tudja „mennyi az annyi”, annak – mindannyiunknak – a kiadó kötelező olvasmányt ad a kezébe.

Vajda Mihály (filozófus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja): Azoknak ajánlom ezt az izgalmas kötetet, akik nem metaforákban és analógiákban gondolkoznak (magyarán nem gondolkoznak), hanem az újat újként akarják igazán megérteni.

Konrád György (író): Ez az új, éleslátó budapesti iskola érdemben felfrissítheti a társadalomtudományi gondolkodást.

Polónyi János (fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja): Megfigyeléseink értelmezésében fogalomalkotásunk, ítélő erőnk és elővigyázatosságunk tud csak megóvni attól, hogy hamis világok foglyaivá váljunk. Ez a kötet épp abban segít, hogy ezt elkerüljük. Amivel nemcsak magunknak, de másoknak is tartozunk.

Hírlevél

Iratkozzon föl hírlevelünkre!



Kérjük, föliratkozás előtt olvassa el az adatvédelmi nyilatkozatot!

Meg akarunk szabadulni a 21. századra dogmává silányult ideológiai béklyóktól. Értelmes vitát, megegyezést és társadalmi kiegyezést akarunk végre. A demokrácia szétrombolása, a gazdaság lepusztítása, a félelemkeltés, erőszak és gyűlölet ellen minden demokratával készek vagyunk a szövetségre: mérsékelt konzervatívval és szociáldemokratával egyaránt. Célunk a demokrácia helyreállítása, a jogállam és a magántulajdon védelme, olyan politikai gondolkodás elterjesztése, amely nem enged a jogállamiságból, amely megbecsüli a tudást és a kultúrát. Kiegyensúlyozott, jómódú, derűs és európai – azaz polgári – Magyarországot szeretnénk.

Backlink izmir masöz