Diplomáciánk 2014 után

A fiatalítás jelszavával a korábbi jogosítványaitól amúgy is megfosztott minisztérium több diplomatától meg kíván szabadulni a már megnyertként elkönyvelt jövő évi választásokat követő átszervezés során.

Tulajdonképpen hosszan lehetne elemezni Martonyi János interjúját a magyar diplomácia állapotáról, amit az MTI december 25-én jelentetett meg. De minek? Vannak ugyan benne szemenszedett igazságok, de a teljes kép pont olyan, mint amilyet a magyar diplomáciai kar legszerencsétlenebb figurái, mondjuk a bécsi vagy a stockholmi nagykövet a magyar realitásokról festeni szokott.

Orbán Viktor külföldi útjait diplomáciai sikerként elkönyvelni már önmagában is a teljes kudarc beismerésének ékes jele. Persze, hosszú könyörgés után David Cameron fogadta őt Londonban, ahol sikerült tisztázni, hogy az unióellenes politikán kívül semmilyen további közös pont sincs a két kormányzat szándékaiban. A miniszterelnök Japánba és Indiába is ellátogatott, hasonlóan viszontagságos diplomáciai erőfeszítések eredményeként, hogy aztán az egész vizit tét és értelem, azaz pozitív következmények nélkül maradjon.

Interjújában Martonyi hangsúlyt fektetett annak kidomborítására is, hogy a V4-ek egyre fontosabb szerepet kezdenek betölteni a térségi, sőt az uniós politikában. Csakhogy elfelejtette hozzátenni: 2010 előtt Magyarország még a csoport vezető tagja volt, mára pedig sikerült sereghajtóvá leküzdenie önmagát.

Meglehet persze, hogy ez Martonyi utolsó diplomáciai évértékelője: ha 2014 áprilisában ismét győz a Fidesz, van rá esély, hogy ne ő maradjon a külügyminiszter. A házon belül két szcenáriót tartanak lehetségesnek: egy meglehetősen valószerűtlent s egy másikat, ami nagyon is realisztikusnak tűnik.

Vannak egyesek, akik arra számítanak, hogy Orbánnak sikerül parancsoló szava erejével maradásra bírni Martonyit. Ennek előnye, hogy sugározna egyfajta kontinuitást. 2012-ben egyszer már bekövetkezett egy efféle meglepetés. Akkor azok, akik biztosra vették, hogy Martonyi csak két esztendőre vállalta a tárca vezetését, határozottan állították: a miniszter beteg, ráadásul igen belefáradt abba a példa nélküli hadakozásba, amit vívnia kellett nemzetközi porondon, hogy megvédhesse a demokrácia felszámolására tett védhetetlen kormányzati intézkedéseket, az egészen alacsony színvonalú, de annál arcátlanabb „törvénygyártást”, a Fidesz nyílt színi együttműködését szélsőjobboldali csoportokkal, az antiszemitizmus és a cigányellenesség megtűrését, és így tovább. Martonyi mégis maradt, nem utolsósorban amiatt, hogy ezzel is bizonyítsák a külföld előtt: a kormány nem hátrál meg a kritikák hallatán, 2012 után is hasonló magyar magatartásra számíthat a világ, mint az azt megelőző két esztendőben.

Többen vannak azonban, akik ma már egy másik szcenáriót tartanak valószínűbbnek: ha 2014 tavaszán Orbán megalakíthatja második kormányát, Martonyi nem marad miniszter, sőt a külügyminisztérium státuszát, belső rendjét és feladatkörét illetően számos radikális változtatásra lehet majd számítani. A legesélyesebb jelölt a miniszteri pozícióra Szijjártó Péter, aki a miniszterelnökség államtitkáraként több, addig a külügyminisztériumhoz tartozó területet felügyel 2012-es kinevezése óta.

Maga a minisztérium sem maradna egyben: nagyon sok logisztikai feladatot amúgy is átvett már a tárcától a miniszterelnökség, ezek most végképp kikerülnének a Bem-rakpart felügyelete alól. A gazdasági diplomáciai feladatkörök még az eddigieknél is hangsúlyosabb módon helyeződnének át a gazdasági tárcához, sőt az sincs kizárva, hogy létrehoznak egy Magyarország és az unió kapcsolatait (permanens vitáját?) menedzselő uniós minisztériumot is. Ha ez megtörténne, akkor – rebesgetik külügyi berkekben – Szijjártó mégsem külügyminiszteri, hanem ez utóbbi tárca élére kap majd kinevezést. Martonyi örökébe pedig Fellegi Tamás léphet.

Azzal mindenki tisztában van, hogy a Fidesz rendkívül elégedetlen az eddigi diplomáciai tevékenységgel. Elsősorban nem az ország „megvédését” illető hiábavaló diplomáciai próbálkozások kudarcát tekintik megbocsáthatatlan mulasztásnak, s hogy a nagykövetek képtelenek voltak meggyőzni a nemzetközi sajtót Orbán igazáról. Inkább az a baj, hogy a tárca menedéket adott számos, szerintük liberális elemnek. Rájuk a kormánypárt – s ma már maga Orbán is – mint potenciális árulókra tekint, akik mást mondanak fideszes közegben, s ha a külföldi partnerekkel beszélnek, igyekeznek kifejezni távolságtartásukat mindattól, amit a kormány célként követ.

Ennek megfelelően a fiatalítás jelszavával a korábbi jogosítványaitól amúgy is megfosztott minisztérium több diplomatától kíván megszabadulni a már megnyertként elkönyvelt jövő évi választásokat követő átszervezés során. Csökkentik tehát a létszámot, sokakat, közöttük államtitkárokat, élükön a közigazgatásival, nyugdíjba küldenének. Az a helyettes államtitkár pedig, aki a tárca, sőt a Fidesz „emberi arcát” volt hivatott eddig megjeleníteni külföldön, s olykor a magyarországi ellenzéki médiában is, Bécsben váltaná a magát ott teljesen lejárató magyar nagykövetet.

Egyelőre ekként fest a táj csata előtt – persze, ha hitelt adhatunk diplomatáink félelmeinek. Meg aztán Orbánnak áprilisban még a választásokat is meg kell nyernie.

Hírlevél

Iratkozzon föl hírlevelünkre!



Kérjük, föliratkozás előtt olvassa el az adatvédelmi nyilatkozatot!

Meg akarunk szabadulni a 21. századra dogmává silányult ideológiai béklyóktól. Értelmes vitát, megegyezést és társadalmi kiegyezést akarunk végre. A demokrácia szétrombolása, a gazdaság lepusztítása, a félelemkeltés, erőszak és gyűlölet ellen minden demokratával készek vagyunk a szövetségre: mérsékelt konzervatívval és szociáldemokratával egyaránt. Célunk a demokrácia helyreállítása, a jogállam és a magántulajdon védelme, olyan politikai gondolkodás elterjesztése, amely nem enged a jogállamiságból, amely megbecsüli a tudást és a kultúrát. Kiegyensúlyozott, jómódú, derűs és európai – azaz polgári – Magyarországot szeretnénk.

Backlink izmir masöz