Új kormány karácsonyra

A magyar média nem sok figyelmet szentel a december 18-án már munkába álló új német kormánynak. Ez nyilván összefügg a magyar médiafogyasztó könnyen kihunyó érdeklődésével. Miután megtudta a szeptemberi választások eredményét, azaz: ki győzött (a kereszténydemokrata unió, Merkel), már nem is érdekelték a részletek. Pedig az igazi történet a győzelem (?) után kezdődött.

Bővebben

A súlytalanság ára

Lehet, hogy az elmúlt huszonkét év számos markáns vonással és gazdasági-adminisztratív ténnyel tette egyértelművé az oroszok és ukránok külön nemzeti identitását, de kultúrájukban ennek a megosztottságnak ma sincs semmi nyoma.

Bővebben

A kétnyeréses játék

Csak csodálni lehet az oktatási kormányzat legújabb trükkjét. Úgy működik, mint azok a különös játékok, amelyekben, bármi történik is, csak az egyik, a kezdeményező fél nyerhet. A játék a pedagógus életpálya meghirdetésével és az ígért béremelés részleges bevezetésével kezdődött.

Bővebben

Konstruált perek ott, cinkos hallgatás itt

Martonyi hevesen tiltakozott, amikor Tőkéstől megvontak egy román kitüntetést, miközben egy másik politikai kitartott, Böjte Csaba állampolgári felkenése kész nemzeti bolhacirkusszá magasztosult. Arra viszont nincs idő és energia, hogy a szisztematikusan kibontakozó magyarellenes fellépéseknek fontosságot tulajdonítsanak.

Bővebben

Hajtóvadászat öregekre

A kétharmad propagandájának egyik hatékony és aljas eszköze a társadalmi csoportok szembefordítása egymással. A közmédiából sugárzott acsarkodások hatására farkasszemet néznek egymással a „külhoni” magyarok és az országhatárokon belül élők, a keresztények és a „hitetlen” ateisták. A „bukott baloldal” eposzi jelzővel jelölt demokratikus erők és a rendszer logikájából következően örök győzelemre predesztinált jelenlegi kormánytöbbség antagonizmusáról nem is beszélve. A „magyarok” és mindenki más ellentéte a rendszerpropaganda alaptétele. Ez a kommunikációs trükk a külpolitikában a „mindenki ellenünk van” pozícióként realizálódik, belföldön pedig – a szélsőséges csoportok szóhasználatában leplezetlen  – a „dologtalan, bűnözői életmódot élő csoportok”-ról szóló leplezett cigányozásban ölt testet.

Bővebben

Mi történik Ukrajnában?

A megmozdulások dinamikája még nem érte el azt a fokot, ami átlendíthetné az ukrán társadalmat a jelenlegi holtponton, de már meghaladta azt a mértéket, amit sem Moszkva, sem Washington, sem pedig Brüsszel nem hagyhat figyelmen kívül. Bár a lényeges dolgoknak nyilvánvalóan Ukrajnában kell eldőlniük, de a világ már nem tekinthet úgy rájuk, mint egy kívülálló.

Bővebben

Félelmek nagykoalíciói

Nem kevesen vannak, akiket nagyon idegesít a formálódó német nagykoalíció. Egyesek a növekvő baloldali befolyástól félnek, mások attól, hogy a jelentékeny felhatalmazású Bundestag révén Berlin súlya az eddiginél is jelentékenyebbé válik, így Németország a kisebb nemzetek akaratát könnyebben figyelmen kívül hagyhatja, mint korábban.

Annak ellenére, hogy Angela Merkel és a CDU/CSU szövetség marad továbbra is a meghatározó ereje ennek a koalíciónak, furcsa módon épp a jobboldali óbégatás a hangosabb. Jó példák erre a Jarosław Kaczyński fideszesen működő pártját, a Jog és Igazságot (PiS) támogató lengyel Rzeczpospolita időnkénti kirohanásai, s különösen az az aktuális cikk, amiben a szerző azt ecseteli, milyen kihívásokat is rejtene magában, ha az angolhoz és a franciához hasonlóan a német is az unió meghatározó kommunikációs nyelvévé válna. „Valahogy mindig pusztulást hoz magával, valahányszor a németek arra szólítják fel Európát, hogy beszéljen az németül” – állapítja meg Mariusz Cieślik a lap november 29-én publikált számában.

Az ilyen szöveg – magyar vonatkozású példák is hosszan idézhetők lennének – nem Németországot, nem a németeket, hanem az érintett véleménynyilvánítót minősíti, s minthogy egy egész – sikeresnek mondható, ámbátor egyre inkább szélsőséges – párt áll mögötte, okkal feltételezhető, hogy a lengyel társadalom egy adott, karakteres szegmensét is. Jelzi, méghozzá igen pregnánsan, hogy épp e társadalom az, ami képtelen múltjához lezárt, feldolgozott módon viszonyulni. És amiként a Jog és Igazság Pártja is nap mint nap megerősíti Józef Piłsudski marsall prefasiszta rendszeréhez való elkötelezettségét, akként konstruálja újra és újra a történelemből már rég kikopott ellenségeit, s teremti meg ismét – a nemzeti pátosz külsőségeivel színezett – számkivetettségének legszörnyűbb vízióját.

A kelet-európai jobboldal képtelen ráhangolódni a sikerre, ezt mutatja a politikai kibontakozás mind a Visztula partján, mind a Dunáén. Identitásának szerves része az európai magány és a vereségtudat – maga a végzet, melyet másoknak szán, de amiben maga is osztozik. Ezzel kompenzálja hiányzó jövőképét, amit minduntalan a régmúlt démonaival kényszerül helyettesíteni.

A magyar békemenetekben menetelő lengyelekkel és a lengyel függetlenség napján randalírozó fideszesekkel nem elképzelhető a modern, megújult jobboldal. Kaczyński és Orbán Merkelben mindig is Hitler reinkarnációját fogja látni, miként önmagukban Piłsudskit vagy Horthyt, Gömböst és így tovább. Alapkultúrájuk képtelen maga mögött hagyni a múltat, amelynek szörnyűségei karakterük lényegébe ivódtak, s amit nem tudnak nélkülözni, minthogy az eleve politikai legitimációjuk szerves eleme. Sem Kaczyński, sem pedig Orbán nem fasiszta, okkal kérhetik ki maguknak az efféle vádakat, de a 20. század szörnyeinek örökösei, nem tudnak s nem is képesek lemondani a borzalmak által rájuk ruházott identitásról. Különben szétpukkadnának, mint a buborék.

Alighanem a kelet-európai baloldalnak is lehetnek hasonló problémái nyugati társaikkal, bár a kommunista múlt utáni nosztalgia visszatérte aligha elképzelhető. Volt ugyan erre kísérlet korábban, de az inkább groteszkre és nevetségesre sikeredett, semmint elképesztőre, mint a jobboldali példák. Ám egyáltalán nem zárható ki, hogy a kelet-európai pártcsaládok is kialakíthassanak valamilyen, rájuk jellemző nagykoalíciót. Ha viszont ez létrejön, annak közös nevezője – természetüket ismerve – valamiféle nacionalizmus lesz majd, ismét visszavezetve a térség népeit megszokott katasztrófaállapotukhoz. Elég, ha megnézzük, mi zajlik ma a magyar baloldalon: a Demokratikus Koalíciót leszámítva egyfajta versenyfutás Orbán nacionalizmusa után.

Magyar Narancs

Hírlevél

Iratkozzon föl hírlevelünkre!



Kérjük, föliratkozás előtt olvassa el az adatvédelmi nyilatkozatot!

Meg akarunk szabadulni a 21. századra dogmává silányult ideológiai béklyóktól. Értelmes vitát, megegyezést és társadalmi kiegyezést akarunk végre. A demokrácia szétrombolása, a gazdaság lepusztítása, a félelemkeltés, erőszak és gyűlölet ellen minden demokratával készek vagyunk a szövetségre: mérsékelt konzervatívval és szociáldemokratával egyaránt. Célunk a demokrácia helyreállítása, a jogállam és a magántulajdon védelme, olyan politikai gondolkodás elterjesztése, amely nem enged a jogállamiságból, amely megbecsüli a tudást és a kultúrát. Kiegyensúlyozott, jómódú, derűs és európai – azaz polgári – Magyarországot szeretnénk.

Backlink izmir masöz