Szabadelvű nyilatkozat

1. Szabadság és felelősség

Legfőbb értékünk a szabadság – mert a szabadság biztosít emberhez méltó életet, a szabadság teremt mindannyiunknak azonos lehetőséget a kiteljesedett élethez, a szabadság szervez jól működő közösségeket. De tudjuk, a szabadság egyben felelősség is: felelősség önmagunkért, tetteinkért és szavainkért, felelősség egymásért, közösségeinkért, hazánkért. A szabadság felelősség nélkül csak szabadosság és anarchia, a felelősség szabadság nélkül puszta elnyomás.

A szabadság szülte rend, a szabadság mint az egyéni és társadalmi felelősség érvényesülése teremtette meg a nyugati demokráciák különös erejét, hatékonyságát, a bennük munkáló összetartozás-érzést. A szabadságból kinövő felelősség biztonsága nyújt mindenki számára jog előtti egyenlőséget, s ezen túlmenően: az esélyek egyenlőségét.

Tudjuk, milyen társadalmat szeretnénk. Azt is tudjuk, miért nem szeretjük, miért nem szerethetjük a módot, ahogyan ma élünk. Tudjuk, mit kellene tennünk, hogy viszonyaink emberiek és kiegyensúlyozottabbak legyenek, és sejtjük, miért képtelenek ma a politikai és civil közösségek együtt cselekedni e célokért. Ennek változnia kell, hogy Magyarország esélyei megmaradjanak – hogy fiatal, még alig élvezett szabadságunkat ne veszélyeztethesse semmi.

Újra kell fogalmazni a közmegegyezés iránti vágyat, mely számos alkalommal változtatta meg történelmünket, szabta át társadalmi viszonyaink természetét. A konszenzus a reformkor alapeszméje volt, majd a deáki „kiegyezés” és a 20. század végén lezajlott rendszerváltás fundamentumaként formálta át az elmúlt kétszáz esztendő történéseit. E perspektívába helyezve 21. századi jelenünk követelményeit, látható: ma sem mellőzhető a polgárok szabad akaratának és egyetértésének kifejeződése, ezek nélkül nem ölthet formát a mindannyiunk javát akaró gondolat, és cél nélkül marad a tett.

E közös szándékban ugyanannak a felelősségnek kell munkálnia, amely az elmúlt két évszázad nagy pillanatait is jellemezte. A felelősségnek és körültekintő előrelátásnak, amely képes kiküszöbölni az ellentétet a szándék és a következmény között. Válságok idején ugyanakkor tragikusan lecsökkent a közös szerepvállalás lehetősége, sokszor emberek tömegeitől tagadta meg a kor, hogy maguk is kivehessék részüket a modernizációból, hogy egyenlő esélyeket vagy akár azonos jogokat élvezzenek, és saját, egyéni gyarapodásuk elé is gátak emelkedtek.

Csaknem két évszázad telt már el azóta, hogy szellemi elődeink, a reformkor szabadelvű demokratái közteherviselést követeltek. Céljuk máig sem teljesült. A polgári tudatból még ma is hiányzik a terhek egyenlő elosztásának igénye, így nem alakulhatott ki az ehhez fűződő, abból fakadó felelősségvállalás belső parancsa sem.

Társadalmunkban túl kevesekre hárul az a feladat, hogy megteremtsék a demokráciának értelmet adó jólét anyagi feltételeit, és túl sokakat kényszerít helyzetük arra – vagy mentenek fel a körülmények az alól –, hogy ebbéli kötelességüket teljesíthessék. Ez végső soron újraszüli az egyenlőtlenséget, illetve megfosztja a közösséget a működéséhez elengedhetetlen anyagi és morális forrásoktól.


2. Lehetőség mindenki számára

A szabadság a felelősségvállalás legkifejezőbb formája, a polgári társadalom legautentikusabb önkifejeződése. A szervezett társadalmak viszont nagyon törékenyek, ha csak a szabadság vágya irányítja őket, ez nemzeti történelmünk során számtalanszor beigazolódott. Mai közösségeink immáron egy más, globális értelemben szembesülnek ugyanezzel a kihívással. Újra ki kell tehát alakítanunk viszonyunkat a vágyott szabadsághoz, ismét meg kell határoznunk a játékszabályokat, azt a felelősséget, mely önmérsékletre int, illetve értelmet ad a mértéktartásnak.

A törvények ereje az egyének értelmes mértéktartásától függ. A szabadságban akkor részesülhetnek legtöbben, ha a közösség tagjai képesek kompromisszumra annak érdekében, hogy a lehetőségekből mindenki egyaránt részesüljön. Ha ez elmarad, mindannyian megérezzük: mindannyiunk személyi és anyagi biztonságát, s általában a társadalom rendezettségét veszélyezteti, ha kiváltságok maradnak fenn, ha növekszik a kiszorítottság érzése.

Leginkább ez az oka annak, hogy társadalmunk elbizonytalanodott, bizonyos konfliktusok állandósultak, erejük növekedett, és általánossá vált a frusztráltság. A szélsőséges reakciók és a tehetetlenség ideológiát keres, és könnyen talál is. Ha nem tudjuk érvényesíteni a polgári együttélés szabályait, ha nem válik belső igénnyé a kölcsönös tiszteleten és a mindannyiunk biztonságát garantáló szabályok követésén nyugvó polgári életmód, társadalmunk végképp szétesik, közösségeink kiszolgáltatottá válnak, demokráciánk összeroppan.

Az alkotmányos jogok sokak számára még ma is csak papíron léteznek. Mára minden érett demokráciában fölismerték, hogy az egyenlő jogok biztosítása szükséges, de nem elégséges föltétele az igazságos és ezért szilárd társadalom kialakításának: az esélyek egyenlőségét kell megteremteni ahhoz, hogy mindannyiunk számára elérhetővé váljon a polgári életmód, a társadalmi és közösségi életben való részvétel teljessége, képességeink kibontakoztatása – szabadságunk tényleges megélése.

A polgári együttérzés nélkülözhetetlen része kell legyen politikai elkötelezettségünknek, miként az a felismerés is, hogy a függőségi viszonyokat akkor tudjuk leginkább oldani, ha tisztában vagyunk vele: nem csak függünk egymástól, de bízhatunk is egymásban.

A polgári létnek csak a biztonságban megélt hétköznapok adhatnak keretet.


3. Az élet minősége

Minden ember szabadnak születik, de nem minden ember mondhatja szabadnak magát ma sem. Amíg sokan kénytelenek nélkülözni a szabadság minimumát, míg sokak számára fájdalmasan otthonos a testi és szellemi nélkülözés érzése, addig a társadalom sem képes mozgósítani képességeinek legjavát.

A rendszerváltás meghozta a szabadságot, a törvény előtti egyenlőséget, rögzítette a közteherviselés elvét, és létrejött az ezzel kapcsolatos társadalmi konszenzus – sikerrel bontottuk le az elnyomás és kiszolgáltatottság nagy rendszereit: a politikai diktatúrát és a tulajdon állami monopóliumát. Létrejött a parlamentáris demokrácia és a magántulajdonon alapuló piacgazdaság.

Ám a rendszerváltás után is adósok maradtunk az egyenlő esélyek megteremtésével. Nem sikerült felszámolni az elnyomás kis köreit és láthatatlan rendszereit: a kiszolgáltatottságot, a kirekesztést és a korrupciót.

A szabadság új minőségét jelenti, ha a mindennapi kiszolgáltatottság eltűnik életünkből: a fogyasztóé a szolgáltatóval, a betegé az egészségügyi útvesztőkkel, az ügyfélé a bürokráciával, a hitelfelvevőé  hitelezővel, a diáké és a szülőé az elavult iskolai módszerekkel, a beszállítóé a fővállalkozóval, a tiszta vízre, levegőre, zöldre vágyóké a környezetrombolással szemben. Mind megannyi helyzet, melyből ma hiányzik a polgári kultúra szerződéses rendje.

A szabadság új minősége a hétköznapjainkat átható kiszolgáltatottság fölszámolását jelenti, védelmet az agresszióval, a szavakban és tettekben megnyilvánuló gyűlölettel, a kirekesztéssel, a magánélet szabad alakításának korlátozásával szemben.

A szabadság új minősége a kirekesztés valamennyi formájának fölszámolását jelenti, az iskolában, a munkahelyen, kisebb és nagyobb közösségeinkben, s ezzel egyben megoldást is kínál a társadalmi feszültségek csillapítására. A szabadság új minősége egyformán nyújt védelmet és lehetőséget nőnek és férfinak, jómódúnak és szegénynek, érett korúnak és fiatalnak, bőrszíntől, etnikai hovatartozástól, vallásától függetlenül.

A szabadság új minősége lehetőséget ad arra, hogy valamennyien érvényesíthessük testi és lelki egészséghez való jogunkat, lehetővé teszi fogyatékkal élő honfitársaink igényeinek, szükségleteinek legteljesebb figyelembevételét.

A szabadság új minősége a viszonyainkat megmérgező korrupció visszaszorítását jelenti. A korrupció nem csak anyagi természetű, valójában a tehetség, a teljesítmény és a valódi képességek figyelmen kívül hagyását jelenti, a nepotizmust, a protekciót, a nagy összeköttetések és kis összefonódások uralmát az igazságos és előnyös megoldások felett. A mai Magyarország valósága a tényleges teljesítmény nélküli érvényesülés: képességeink és lehetőségeink elherdálása. Következménye pedig annak a hitnek az elvesztése, melyből az élhető életet és hatékonyságot nyújtani képes társadalmak önbizalma fakad.

Épp ezért:

  • a szabadságnak új minőséget kell adnunk, le kell bontanunk minden falat, amelyek a valóságban bárkit megfosztanak az azonos esélyektől, lehetőségektől, amelyek korlátozzák az egyének és közösségek társadalmi cselekvését;
  • a demokráciát biztosító intézményrendszer fenntartása, működési zavarainak kiküszöbölése mellett segítenünk kell a szabadság és biztonság kis köreinek kiépülését, garantálnunk kell működésük zavartalanságát;
  • fel kell számoljuk a nemzet, a kis közösségek és az egyének megrontott lelkületének, közérzetének és megosztottságának okait, módot kell találnunk arra, hogy egymás iránt megértőbbé, befogadóbbá és nyitottabbá váljunk.

4. Méltóság és megértés – a polgári értékek ereje

Magyarország máris nagy utat tett meg: húsz éve egy szürke és kilátástalan elnyomó rendszert ráztunk le, hogy hazánk Európa büszke és egyenrangú tagjává váljék. A szabadság megélésének első öröme után már látjuk: ez az út akkor vált egyre rögösebbé, amikor azt hittük, a nehezén már túl vagyunk. Sokan gondoljuk ma úgy: hazánk, családunk, barátaink, közösségeink szabadsága és boldogsága törékenyebb, mint hittük.

Nekünk nem adatott meg, ami Európa nyugati felének igen, hogy fokozatosan építhessük föl a szabadság, felelősség, együttérzés, elfogadás jellemezte közösségeinket. A történelem törekvéseinket sorra szétrombolta, de talán elődeink s mi sem akartuk elég elkötelezetten és kitartóan azt, talán elődeink és mi sem tettünk eleget azért, amit közülünk sokan itthon is szeretnének végre megvalósulni látni. Történelmünk során nem egy esélyt szalasztottunk el, tettünk tönkre. Közös társadalmi felelőtlenségünk, nemtörődömségünk, bezárkózásunk és a gyarló önzés együttesen okolható azért, hogy a sokunk által kívánatosnak tartott polgári demokrácia megteremtéséhez húsz évvel ezelőtt kevéssé előnyös pozíciókból kezdhettük hozzá.

Húsz éve újabb esélyt kaptunk, s az elmúlt két évtized alatt soha nem fenyegetett még ilyen erővel annak a réme, mint ma – hogy ezzel sem tudunk élni.

Sokan vagyunk, akiknek az olyan szavakba foglalt értékek, mint: felelősség, méltóság, tisztesség, józanság, mérték, belátás, elfogadás, együttérzés nem jelszó, de nap mint nap megélt elkötelezettség.

Sokan vagyunk, akiknek ezek az értékek teszik valódivá, élhetővé az életet.

Sokan vagyunk, akik ma képviselet nélkül érezzük magunkat, és választ akarunk találni arra, miképp lehet Magyarország sikeres, nyugodt, kiegyensúlyozott és derűs ország.

Hiszünk abban, hogy

  • Magyarország toleráns, nyitott ország, a magyarok józanul gondolkodó, tisztességes emberek;

  • a boldogulás kulcsa a megegyezés, a bölcs belátás, a felelősségvállalás, a partneri viszony kialakítása a politikában is;

  • Magyarország felelős minden egyes polgáráért, közösségeiért, s védelmet kell nyújtania nekik az erőszakkal, a gyűlölettel, a kirekesztéssel, a megalázással szemben;

  • az erőszak ostoba és elfogadhatatlan válasz a problémákra,

  • a gyarapodáshoz a tanuláson, a munkán, az önfejlesztésen és az öngondoskodáson keresztül vezet az út;jó helyre kerültünk az európai államok és a NATO, azaz a jog, a demokrácia és a biztonság közösségébe.

Hiszünk a polgári demokráciák alapértékeiben, hiszünk abban, hogy szabadságunk, biztonságunk annál szilárdabb, minél többen vannak, akik velünk együtt osztják, hogy a polgári élet alapja az önbecsülésen alapuló polgári öntudat, s az ebből fakadó viselkedés, melynek része:

  • saját szabadságunk, közösségeink és mások szabadságának védelme minden hatalommal, csoportosulással, egyénnel szemben, akik ezt veszélyeztetik;
  • igény saját magánéletünk és mások magánéletének sérthetetlenségére;
  • mások tisztelete, a belátás, hogy saját szabadságunk érvényesítése nem sértheti mások szabadságát;
  • annak elfogadása, hogy a demokratikus rendben a szabályok rendezik viszonyainkat, keretet adnak a társadalmi életnek, védelmet nyújtanak – ebből kiindulva a szabályok követése, betartásuk megkövetelése az államtól, hatalomtól, jogalkotóktól, jogalkalmazóktól, közösségektől és egyénektől;
  • a demagógia, az idegengyűlölet, a bűnbakkeresés, a megbélyegzés, az erőszak, az egyenlőtlenség és a kiváltságok, a készen kapott válaszok elutasítása;
  • az önvédelem megszervezése és tiltakozás a demokratikus rendet, mindannyiunk testi, lelki, szellemi biztonságát veszélyeztető fenyegető, kirekesztő, diktatórikus ideológiákkal szemben;
  • a felelős öngondoskodás és belső igény az önfejlesztésre;
  • a tudás, a munka és a teljesítményen alapuló siker megbecsülése;
  • az igényesség, a mértéktartás, a kiegyensúlyozottság, a tájékozottság tisztelete;
  • nyitottság, érdeklődés, igény más értékek megismerésére, elfogadásuk saját értékrendünk feladása nélkül – annak erősítésére, rugalmasabbá és sokszínűbbé tételére;
  • együttérzés, belátás és megértés másokkal szemben;
  • a kevésbé szerencsés körülmények közé születettek segítése, gondoskodás azokról, akik társadalmi vagy egyéni korlátaik miatt nem képesek magukról gondoskodni, a falak lebontása azok előtt, akik képesek erre, de nem kaptak rá lehetőséget;
  • hit az önszerveződő közösségek erejében;
  • igény a kiszámítható, tervezhető, biztonságos életre, s ennek az igénynek a felelős érvényesítése.

Erőt érzünk ahhoz, hogy együtt változtassunk, hogy együtt teremtsünk egy új minőségű, valóban polgári szabadságot.

  • Tartalmassá akarjuk végre tenni a polgári öntudatot és a civil cselekvést, gazdagodásunk forrásává más kultúrák befogadását, erkölcsi elégtétellé a toleranciát.
  • Olyan ország megteremtéséhez szeretnénk hozzájárulni, amelyben az anyagi jólét, az elismerés és siker a tudás, a tisztességes munka és a jó teljesítmény biztos gyümölcse, amelyben mindenki egyenlő lehetőséget kap képességei kibontakoztatásához.
  • Meg akarjuk teremteni a törvények tiszteletének kultúráját, mely társadalmunk biztonságérzetének alapja, mely kiszámíthatóvá teszi a jövőt és garantálja a mindennapi élet zavartalanságát.
  • Valósággá és általános igénnyé akarjuk tenni az esélyek tényleges, nem csak papíron létező egyenlőségét.
  • Meg akarjuk szüntetni a szorongást és félelmet otthon, a munkahelyeken, a közösségekben, az utcákon és a társadalmi erőszakot védtelenül szemlélők lelkében.
  • Meg akarjuk teremteni annak a kultúráját, hogy felelősek vagyunk önmagunk testi és lelki egészségéért, szavainkért és tetteinkért, az elesettekért és a minket körülvevő természeti és tárgyi környezetért.
  • Tudjuk, hogy a globalizált világ nem választás kérdése, hanem realitás. Tudjuk, hogy a gazdasági, kulturális, társadalmi, politikai globalizáció számunkra is új lehetőségeket nyújt, de új veszélyekkel is fenyeget. Meggyőződésünk, hogy a globalizáció ellen nem ostoba szélmalomharcot kell vívnunk, hanem tudatos tervezéssel és cselekvéssel kell élnünk előyeivel, és védekeznünk veszélyei ellen.
  • Belső igénnyé és mindenki számára folyamatosan elérhetővé akarjuk tenni a tudás megszerzését és frissítését.
  • Meg akarjuk szüntetni a nívós, egyetemes értékeket teremtő, hordozó és közvetítő kultúra anyagi kiszolgáltatottságát.

Hírlevél

Iratkozzon föl hírlevelünkre!



Kérjük, föliratkozás előtt olvassa el az adatvédelmi nyilatkozatot!

Meg akarunk szabadulni a 21. századra dogmává silányult ideológiai béklyóktól. Értelmes vitát, megegyezést és társadalmi kiegyezést akarunk végre. A demokrácia szétrombolása, a gazdaság lepusztítása, a félelemkeltés, erőszak és gyűlölet ellen minden demokratával készek vagyunk a szövetségre: mérsékelt konzervatívval és szociáldemokratával egyaránt. Célunk a demokrácia helyreállítása, a jogállam és a magántulajdon védelme, olyan politikai gondolkodás elterjesztése, amely nem enged a jogállamiságból, amely megbecsüli a tudást és a kultúrát. Kiegyensúlyozott, jómódú, derűs és európai – azaz polgári – Magyarországot szeretnénk.

Backlink izmir masöz